Férfiak

😱 „Csak egy szĂĄl virĂĄgot adott
 de amit cserĂ©be kapott, arra nincsenek szavak!” 💐✹ 👉 Olvasd el ezt a szĂ­vet melengetƑ törtĂ©netet, ami bebizonyĂ­tja, hogy egy aprĂł gesztus is megvĂĄltoztathat egy Ă©letet!

Tetszett? Oszd meg az ismerƑseiddel is!

A kiemelt kép illusztråció
A virågårus és az idegen

A hajnali piac mĂ©g ĂĄlmos volt, amikor MĂĄrta kirakta elsƑ kosara friss virĂĄgait. A tavaszi szellƑ enyhe illatot hozott a lila orgonĂĄktĂłl, a vörös tulipĂĄnoktĂłl. Minden reggel Ă­gy kezdƑdött – a csend, a harmat, Ă©s a remĂ©ny, hogy talĂĄn ma is lesz, aki megĂĄll egy csokorĂ©rt.

Aztán meglátta Ƒt.

A fĂ©rfi a piac szĂ©lĂ©n ĂĄllt, koszos kabĂĄtban, tĂĄskĂĄjĂĄt szorongatva. ArcĂĄn a fĂĄradtsĂĄg Ă©s a szĂ©gyen ĂĄrnyĂ©kai ĂŒltek. Senki nem figyelt rĂĄ, az emberek elkerĂŒltĂ©k a tekintetĂŒket, mintha lĂĄthatatlan lenne.

MĂĄrta egy pillanatig habozott. AztĂĄn letette a virĂĄgkötƑ ollĂłjĂĄt, Ă©s egy tömör fehĂ©r szegfƱt szedett ki a vödörbƑl.

– TessĂ©k – nyĂșjtotta oda a fĂ©rfinak mosolyogva. – Ingyen.

A fĂ©rfi meglepƑdött. KĂ©tkedve nĂ©zett a virĂĄgra, majd MĂĄrta szemĂ©be.

– MiĂ©rt? – kĂ©rdezte rekedten.

– Mert ma szĂ©p nap lesz – vĂĄlaszolta MĂĄrta. – És mindenkinek jĂĄr egy kis szĂ©psĂ©g.

A férfi nem szólt semmit, csak a markåba szorította a virågot, és tovåbbment.

MĂĄrta nem gondolt rĂĄ többet. EgĂ©sz nap ĂĄrult, vĂĄsĂĄroltak tƑle, Ă©s este, mikor becsukta a standot, mĂĄr el is felejtette az egĂ©szet.

AztĂĄn mĂĄsnap reggel megint ott volt.

EzĂșttal tisztĂĄbb ruhĂĄban, borotvĂĄlkozva. KezĂ©ben ugyanaz a szegfƱ – frissen, gondosan vĂ­zbe tett ĂŒvegkupakban.

– Köszönöm – mondta csendesen. – Ez a virĂĄg visszaadta, amit elfelejtettem.

Mårta nem értette.

A fĂ©rfi elmesĂ©lte, hogy egy Ă©ve elvesztette a munkĂĄjĂĄt, aztĂĄn a lakĂĄsĂĄt. Az utcĂĄn Ă©lt, Ă©s mindenki Ășgy nĂ©zett rĂĄ, mintha semmi sem lenne. De amikor MĂĄrta odaadta neki a virĂĄgot, Ă©rezte, hogy lĂ©tezik.

– Tegnap este elmentem egy mosodĂĄba – folytatta. – MegkĂ©rtem, hogy hadd mosakodjak. AztĂĄn felhĂ­vtam egy rĂ©gi barĂĄtomat. Holnap kezdek Ășj munkahelyen.

Mårta könnyezett.

AztĂĄn a fĂ©rfi – akirƑl kiderĂŒlt, hogy DĂĄniel a neve – minden nap visszajött. ElƑször csak köszönni, majd segĂ­teni neki a stand felĂĄllĂ­tĂĄsĂĄban. KĂ©sƑbb Ășj vĂĄzĂĄkat hozott, Ă©s megtanulta, hogyan kössön virĂĄgcsokrokat.

Egy Ă©vvel kĂ©sƑbb mĂĄr nem csak egy standjuk volt, hanem egy kis ĂŒzlet is – VirĂĄgok Ă©s MĂĄsodik EsĂ©lyek nĂ©ven. DĂĄniel a legjobb alkalmazott lett, Ă©s MĂĄrta soha nem volt egyedĂŒl.

Minden alkalommal, amikor valaki megkĂ©rdezte, hogyan indult a bolt, MĂĄrta csak a falra mutatott, ahol egy kis szegfƱ volt beĂ©pĂ­tve ĂŒveg mögĂ©.

– Egyetlen virĂĄg is elĂ©g – mondta –, ha emlĂ©keztet bennĂŒnket, hogy mindig van kiĂșt.

És Ă­gy is volt….


Tetszett? Oszd meg az ismerƑseiddel is!