A kiemelt kép illusztråció
A virågårus és az idegen
A hajnali piac mĂ©g ĂĄlmos volt, amikor MĂĄrta kirakta elsĆ kosara friss virĂĄgait. A tavaszi szellĆ enyhe illatot hozott a lila orgonĂĄktĂłl, a vörös tulipĂĄnoktĂłl. Minden reggel Ăgy kezdĆdött â a csend, a harmat, Ă©s a remĂ©ny, hogy talĂĄn ma is lesz, aki megĂĄll egy csokorĂ©rt.
AztĂĄn meglĂĄtta Ćt.
A fĂ©rfi a piac szĂ©lĂ©n ĂĄllt, koszos kabĂĄtban, tĂĄskĂĄjĂĄt szorongatva. ArcĂĄn a fĂĄradtsĂĄg Ă©s a szĂ©gyen ĂĄrnyĂ©kai ĂŒltek. Senki nem figyelt rĂĄ, az emberek elkerĂŒltĂ©k a tekintetĂŒket, mintha lĂĄthatatlan lenne.
MĂĄrta egy pillanatig habozott. AztĂĄn letette a virĂĄgkötĆ ollĂłjĂĄt, Ă©s egy tömör fehĂ©r szegfƱt szedett ki a vödörbĆl.
â TessĂ©k â nyĂșjtotta oda a fĂ©rfinak mosolyogva. â Ingyen.
A fĂ©rfi meglepĆdött. KĂ©tkedve nĂ©zett a virĂĄgra, majd MĂĄrta szemĂ©be.
â MiĂ©rt? â kĂ©rdezte rekedten.
â Mert ma szĂ©p nap lesz â vĂĄlaszolta MĂĄrta. â Ăs mindenkinek jĂĄr egy kis szĂ©psĂ©g.
A fĂ©rfi nem szĂłlt semmit, csak a markĂĄba szorĂtotta a virĂĄgot, Ă©s tovĂĄbbment.
MĂĄrta nem gondolt rĂĄ többet. EgĂ©sz nap ĂĄrult, vĂĄsĂĄroltak tĆle, Ă©s este, mikor becsukta a standot, mĂĄr el is felejtette az egĂ©szet.
AztĂĄn mĂĄsnap reggel megint ott volt.
EzĂșttal tisztĂĄbb ruhĂĄban, borotvĂĄlkozva. KezĂ©ben ugyanaz a szegfƱ â frissen, gondosan vĂzbe tett ĂŒvegkupakban.
â Köszönöm â mondta csendesen. â Ez a virĂĄg visszaadta, amit elfelejtettem.
Mårta nem értette.
A fĂ©rfi elmesĂ©lte, hogy egy Ă©ve elvesztette a munkĂĄjĂĄt, aztĂĄn a lakĂĄsĂĄt. Az utcĂĄn Ă©lt, Ă©s mindenki Ășgy nĂ©zett rĂĄ, mintha semmi sem lenne. De amikor MĂĄrta odaadta neki a virĂĄgot, Ă©rezte, hogy lĂ©tezik.
â Tegnap este elmentem egy mosodĂĄba â folytatta. â MegkĂ©rtem, hogy hadd mosakodjak. AztĂĄn felhĂvtam egy rĂ©gi barĂĄtomat. Holnap kezdek Ășj munkahelyen.
Mårta könnyezett.
AztĂĄn a fĂ©rfi â akirĆl kiderĂŒlt, hogy DĂĄniel a neve â minden nap visszajött. ElĆször csak köszönni, majd segĂteni neki a stand felĂĄllĂtĂĄsĂĄban. KĂ©sĆbb Ășj vĂĄzĂĄkat hozott, Ă©s megtanulta, hogyan kössön virĂĄgcsokrokat.
Egy Ă©vvel kĂ©sĆbb mĂĄr nem csak egy standjuk volt, hanem egy kis ĂŒzlet is â VirĂĄgok Ă©s MĂĄsodik EsĂ©lyek nĂ©ven. DĂĄniel a legjobb alkalmazott lett, Ă©s MĂĄrta soha nem volt egyedĂŒl.
Minden alkalommal, amikor valaki megkĂ©rdezte, hogyan indult a bolt, MĂĄrta csak a falra mutatott, ahol egy kis szegfƱ volt beĂ©pĂtve ĂŒveg mögĂ©.
â Egyetlen virĂĄg is elĂ©g â mondta â, ha emlĂ©keztet bennĂŒnket, hogy mindig van kiĂșt.
Ăs Ăgy is volt….