Sziámi ikreket választottak el egy évvel a születésük után – így élnek most, 7 évvel később
2016 nyarán Észak-Karolinában világra jött két különleges kislány: Abby és Erin. Nem csupán ikrek voltak – sziámi ikrek. A fejük volt összenőve, ami az egyik legritkább és legveszélyesebb formája az összenövésnek. A legtöbb ilyen gyermek sajnos nem éli túl a születést. De ők igen. Sőt – csodával határos módon még ma is élnek.
Az anyai döntés mindent megváltoztatott
Ann Delaney, az édesanyjuk már a terhessége 11. hetében tudta, hogy valami nincs rendben. Az orvosok nyíltan beszéltek: a legjobb, ha megszakítja a terhességet. Ann azonban másképp gondolta. Úgy érezte, harcolnia kell a lányaiért – akkor is, ha mindenki más lemondott volna róluk.
A kórházba már a 27. héten be kellett feküdnie, de a szülés így is korábban jött – a 30. héten, császármetszéssel. Abby és Erin életük első pillanatától kezdve az életükért küzdöttek – össze voltak nőve, gyengék voltak, de élni akartak.
Csak 2% kap esélyt – ők éltek vele
A sziámi ikreknek ebben a formában csupán 2%-a alkalmas a szétválasztásra. Abby és Erin ebbe a 2%-ba tartoztak. Hónapokon át tartó felkészítés, vizsgálatok, MR-ek, CT-k után az orvosi csapat meghozta a döntést: a műtét kivitelezhető. De a kockázat hatalmas volt. A család belement – mert úgy érezték, bármilyen áron, de esélyt kell adni a két külön életre.
június 6-án, csaknem egyéves korukban megkezdődött a több mint 11 órán át tartó műtét. Erin testét előbb választották le, Abby-nél milliméterről milliméterre kellett haladni. Végül mindkét lány túlélte.
Hazatérés és új kezdet
Öt hónap múlva a lányok hazatérhettek. De ez csak a fizikai beavatkozás vége volt – az igazi küzdelem csak ezután kezdődött. A rehabilitáció, a fejlődés, a tanulás – mindent elölről kellett kezdeniük.
Ma már 7 évesek – és bár nem lett könnyebb, mosolyognak
2024-ben, 7 évvel a sorsfordító műtét után Abby és Erin még mindig fejlődnek. A diagnózisuk szerint mentális visszamaradottsággal élnek – de ez nem jelent boldogtalanságot. Erin ötéves korában tanult meg járni, Abby jelenleg még csak állni tud, ha valaki fogja a kezét.
Beszélni nem tudnak, de nevetnek, reagálnak, és szeretik, ha gyerekek veszik őket körül. Az édesanyjuk szerint minden mosolyuk, minden pillantásuk újabb bizonyíték arra, hogy jó döntést hoztak.
A remény neve: Abby és Erin
Sokan kérdezik, hogy mi vár még rájuk. A család nem tud biztosat. De nem is akar. A legfontosabb, hogy a két kislány életben van, szeretnek élni, és a saját tempójukban fejlődnek. A történetük mára nemcsak orvosi, hanem emberi csoda is lett – és emlékeztet minket arra, hogy az élet néha még a legreménytelenebb helyzetekből is utat talál.
