50 évig szolgálta a családját. Aztán egy reggel csendben eltűnt…
Néha nem kell ordítani, hogy meghallják a fájdalmadat. Néha elég, ha csendben csomagolsz, és elindulsz… magad felé. Zsuzsát elfelejtették – a születésnapján, az életében, minden nap. De ő nem felejtette el, hogy valaha volt egy álma. Egy ecsettel és egy bőrönddel új életet kezdett. Mert a csend néha nem magány – hanem szabadság. „Zsuzsa csendje”