Az öreg ház élélemraktára titkot őrzött – amikor a rozsdás ládát kinyitottam, anyám arca mosolygott felém egy régi fotón… és akkor értettem meg végre, miért hagyott itt engem.
A gyerekkorom hátborzongató csendje mindig a konyhapadló recsegésével kezdődött. Anyám minden hajnalban négykor kelt, hogy a szomszédoknak sütögessen, mert csak így kerestünk annyit, hogy ne haljunk éhen. Azt mondta, az én hangom a világ legszebb zenéje – de soha nem énekeltem neki, mert féltem, hogy ha meghallja, rájön, mennyire nem vagyok érdemes a szeretetére. Amikor