Akkor, amikor többet sírsz, mint nevetsz.
Amikor a jelenlét már nem megnyugtat – hanem feszültté tesz.
Amikor a csend már nem béke – hanem fal.
Amikor a csók már nem bizserget – hanem kötelesség.
Amikor inkább hallgatsz, mert tudod, hogy úgysem értené.
Amikor nem a kapcsolatért dolgozol – hanem a túlélésért.
Amikor már nem kérdez, csak kijelent.
Amikor már nem néz rád, csak át rajtad.
Amikor a jelenléted már nem ajándék, hanem teher.
Amikor többet vagy egyedül, miközben ott van melletted.
Amikor a mosolyod nem érdekli.
Amikor a szomorúságod már fárasztja.
Amikor a hibáidat nemcsak felemlegeti – hanem fegyverként használja.
Amikor megszűnik kérdezni, hogy vagy.
Amikor elkezded magadban tartani a gondolataidat.
Amikor már nem osztod meg vele, ami fontos.
Amikor előbb hívod fel a barátnődet, mint őt.
Amikor nem számít, mikor jössz haza.
Amikor a „szeretlek” eltűnik.
Amikor már nem is hiányzik.
Amikor nem keres.
Amikor nem kér bocsánatot.
Amikor nem hajlandó változni.
Amikor már nem lát benned értéket.
Amikor már nem lát benned embert – csak hibákat.
Amikor folyton összehasonlít.
Amikor lekicsinyel.
Amikor kinevet.
Amikor lenéz.
Amikor mindig neki van igaza.
Amikor te vagy mindig a hibás.
Amikor már félsz megszólalni.
Amikor a véleményed nevetség tárgya.
Amikor az álmaid már nem érdeklik.
Amikor a sikereid bántják.
Amikor a kapcsolaton kívül keres megértést.
Amikor titkai vannak.
Amikor a telefonját rejtegeti.
Amikor kérdésedre düh a válasz.
Amikor már nem közösek a tervek.
Amikor a jövőbe képzelve már nem látod őt.
Amikor a közös nevetek már idegenül hangzik.
Amikor nem akarsz vele nyaralni menni.
Amikor úgy érzed, gátol a jelenléte.
Amikor úgy érzed, visszatart a növekedésben.
Amikor már nem mered megosztani vele a sikereidet.
Amikor a gyengeségeidet ellene használja.
Amikor megaláz.
Amikor elbizonytalanít.
Amikor kifáraszt.
Amikor már nem tudsz önmagad lenni mellette.
Amikor szerepet játszol.
Amikor folyton bizonyítani próbálsz.
Amikor már csak „elviselitek” egymást.
Amikor nem a szeretet tart össze, hanem a megszokás.
Amikor a „mi” már nem létezik – csak két „én”.
Amikor minden apróság vitát szül.
Amikor egyre több a kritika – és kevesebb a dicséret.
Amikor bánt a szavaival.
Amikor bánt a hallgatásával.
Amikor nem kérdez vissza.
Amikor nem figyel rád.
Amikor már nem akar tanulni rólad.
Amikor csak a saját sérelmeivel van elfoglalva.
Amikor manipulál.
Amikor zsarol érzelmileg.
Amikor eljátsza, hogy mindent te rontottál el.
Amikor már nem keres kompromisszumot.
Amikor a problémák mindig a te hibáid.
Amikor elhiteti veled, hogy nélküle nem vagy senki.
Amikor elveszíted az önbizalmad.
Amikor már nem látod magad szépen a szemében.
Amikor féltékeny a szabadságodra.
Amikor nem hagy dönteni.
Amikor nem érdekli a határod.
Amikor megszegi, amit ígért.
Amikor már nem lehet rá számítani.
Amikor mindig halogat.
Amikor nem tartja fontosnak a közös időt.
Amikor az együtt töltött idő csak rutin.
Amikor a szex kötelességgé válik.
Amikor nincs több érintés.
Amikor nem keres már testi közelséget.
Amikor nem figyel az igényeidre.
Amikor az intimitás kihűl.
Amikor eltűnik a gyengédség.
Amikor már nem vagy kíváncsi rá.
Amikor inkább egyedül alszol.
Amikor nem érzed a testét biztonságosnak.
Amikor nem csak a teste hűlt ki – a lelke is.
Amikor az ünnepek már csak teher.
Amikor már nem várjátok a közös alkalmakat.
Amikor a családi fotók mögött nincs boldogság.
Amikor csak a látszat kedvéért maradsz.
Amikor csak a gyerek miatt maradsz.
Amikor csak a közös lakás miatt maradsz.
Amikor már félsz kilépni.
Amikor már nem félsz elveszíteni – csak félni maradtál ott.
Amikor több benned a félelem, mint a szeretet.
Amikor a kapcsolat már csak kötés – nem kapcsolódás.
Amikor nem a szeretet köt össze – hanem a félelem az egyedülléttől.
Amikor több benned a kérdés, mint a bizalom.
Amikor már nem mersz bízni.
Amikor megkérdőjelezed a saját érzéseidet.
Amikor úgy érzed, megőrülsz mellette.
Amikor érzelmileg elszív.
Amikor nem marad belőled semmi.
Amikor elveszíted önmagad.
Amikor tükörbe nézve nem ismered fel, ki vagy.
Amikor már nem látsz jövőt.
Amikor a jövőben inkább nyugalmat, mint szerelmet szeretnél.
Amikor azt kívánod, bárcsak ne is ismerkedtetek volna meg.
Amikor irigykedsz a boldog párokra.
Amikor azt mondod: „Beérem ezzel.”
Amikor már nem harcolsz – mert fáradt vagy.
Amikor már nem is remélsz.
Amikor csak napokat húzol egymás mellett.
Amikor nincs már közös célotok.
Amikor nem emlékszel, mikor volt az utolsó boldog napotok.
Amikor a nevetése már nem örömet hoz – hanem idegenséget.
Amikor úgy érzed, egyedül több lennél.
Amikor a csend nyugtatóbb nélküle.
Amikor már nem vágysz a hazatérésre.
Amikor inkább tovább maradsz a munkában.
Amikor elkerülöd a közös programokat.
Amikor kerülsz minden együttlétet.
Amikor inkább barátokkal beszélsz meg dolgokat.
Amikor nem akarod, hogy veled legyen egy nehéz helyzetben.
Amikor szégyelled, ami köztetek van.
Amikor mások előtt mosolyogtok – de otthon csak némák vagytok.
Amikor azt érzed, hogy megfulladsz mellette.
Amikor kontrollál.
Amikor ellenőriz.
Amikor úgy érzed, egy börtön a kapcsolat.
Amikor félsz attól, hogyan reagál valamire.
Amikor nem vagy biztonságban.
Amikor megijedsz, ha feldühödik.
Amikor bánt fizikailag – vagy csak fenyeget.
Amikor nem védi meg a lelked.
Amikor ő maga az, aki rombol.
Amikor mindig azt érzed, hogy „nem vagy elég jó”.
Amikor elhiteti, hogy hibás vagy, amiért boldogságot keresel.
Amikor megkérdőjelezi a realitásérzéked.
Amikor őrültnek nevez, ha érzékeny vagy.
Amikor már magadban sem bízol.
Amikor mindig félsz hibázni.
Amikor minden szavadon csámcsog.
Amikor elvesz a lelkedből.
Amikor nem a jobbik éned hozza ki belőled – hanem a rosszabbat.
Amikor te sem vagy már az, aki voltál.
Amikor mérgezővé válsz egymás számára.
Amikor már csak fájdalmat okoztok.
Amikor több a seb, mint az ölelés.
Amikor már a békét választod a szeretet helyett.
Amikor nem bírod a feszültséget – de a változástól is félsz.
Amikor úgy érzed, csapdába estél.
Amikor már nem akarsz „mi” lenni.
Amikor a nevedet hallva nem a szeretet jut eszébe – hanem vita.
Amikor a közelség már idegen.
Amikor a távolság megkönnyebbülés.
Amikor a tekintete nem keres többé.
Amikor a karja nem védelmez már.
Amikor a mondatai nem építenek, hanem rombolnak.
Amikor a jelenlétében nem nyugszol meg – hanem összeszorulsz.
Amikor a szíved nem gyorsul – hanem bezár.
Amikor a kapcsolat már nem ad – csak elvesz.
Amikor már több energiát visz, mint amennyit visszaad.
Amikor már nem emlékeztet arra, ki vagy – hanem elfeledteti.
Amikor már csak az emlékek tartják össze.
Amikor csak „régen” volt jó.
Amikor már csak múltatok van.
Amikor a jelen fáj – és a jövő nem ígér semmit.
Amikor már nem akarsz együtt öregedni.
Amikor nem akarsz vele megöregedni – csak kilépni.
Amikor minden egyes nap mellett döntés helyett lemondás.
Amikor az együtt maradás önmegtagadás.
Amikor a kapcsolatban egyedül vagy.
Amikor minden döntést egyedül hozol.
Amikor úgy érzed, már rég nem vagytok ketten benne.
Amikor már csak egyedül cipeled.
Amikor az éjszakák könnyesek.
Amikor a reggelek reménytelenek.
Amikor már nem vársz semmit.
Amikor már nem is akarsz próbálkozni.
Amikor a szakítás gondolata megkönnyebbülés.
Amikor a szíved suttogja: „menj.”
Amikor minden sejted azt súgja: „elfogytál.”
Amikor már nem tart semmi – csak a félelem.
Amikor már csak magadat mentheted.
Amikor már tudod: ez nem szeretet.
Akkor tudod, hogy rossz egy kapcsolat,
amikor többé nem leszel benne önmagad.
Amikor a szeretet helyét átveszi a megszokás, a fájdalom és a csend.
És amikor már nem azt kérdezed: „szeret-e?”
Hanem azt: „én miért nem szeretem már magam?”
Akkor tudod, hogy rossz, amikor a kapcsolatod miatt elnémul benned az élet.
Amikor a kapcsolatod miatt elfelejted, ki vagy.
Amikor a kapcsolatod miatt nem mersz álmodni.
És amikor először kimondod magadban:
„Megérdemlek ennél többet.”
