Egy példakép nem kiabál – mégis hallani.
Nem parancsol – csak teszi a dolgát.
Nem mutogat magára – de mások rá mutatnak.
Nem követel tiszteletet – hanem kivívja.
Nem mondja, hogy kövesd – de követed.
Nem erőlködik – hiteles.
Nem tökéletes – de igazi.
Nem hibátlan – de tanul a hibáiból.
Nem a kirakatnak él – hanem önazonosan.
Nem a figyelemre hajt – hanem a jelenlétre.
Egy példakép nem akar uralni – csak hatni.
Nem versenyez – hanem felemel.
Nem gúnyol – hanem bátorít.
Nem kérdezi, mit nyerhet – hanem mit adhat.
Nem kérkedik – csendben halad.
Nem hangos – de megjegyzed.
Nem keres követőket – de lesznek.
Nem akar többnek látszani – csak önmaga maradni.
Nem hirdeti az elveit – megéli őket.
Nem szónokol – példát mutat.
Egy példakép nem manipulál – hanem inspirál.
Nem ítél – hanem kíváncsi.
Nem zár ki – hanem nyit.
Nem választ szét – hanem összeköt.
Nem különbnek látja magát – hanem egyenrangúnak.
Nem a reflektorfényt keresi – hanem a hatást.
Nem beszél a jellemről – hanem hordozza.
Nem tanít direkt – mégis tanulsz tőle.
Nem kéri, hogy tiszteld – de nem tudod nem tisztelni.
Nem hirdeti, hogy jó – csak az.
Egy példakép nem szép szavakat mond – hanem csendben segít.
Nem hagyja el azt, aki hibázik.
Nem rúg bele a gyengébe.
Ott van, amikor mindenki elmegy.
Nem a győztest ünnepli – hanem a kitartót.
Nem szégyelli a gyengeséget.
Nem titkolja a sebeit.
Tud gyászolni.
Tud örülni más örömének.
Tud csöndben jelen lenni.
Nem kell, hogy beszéljen – a jelenléte is tanít.
Nem keres csodálatot – de csodálatot ébreszt.
Nem akar „példakép” lenni – és pont ezért azzá válik.
Nem a sikerért hajt – hanem a helyességért.
Nem tör másokon át – inkább visszalép.
Nem kényszerít – hanem meggyőz.
Nem utasít – hanem kér.
Nem aláz – hanem tisztel.
Nem gyűlöletet kelt – hanem békét teremt.
Nem hatalommal vezet – hanem szeretettel.
Egy példakép akkor is igaz, ha senki nem nézi.
Akkor is helyesen cselekszik, ha nem jár érte taps.
Nem attól jó, hogy mások mondják – hanem mert önmaga tud maradni.
Nem visel álarcot.
Nem játszik szerepet.
Nem más akar lenni – hanem a legjobb önmaga.
Tud hibázni – és beismerni.
Tud felelősséget vállalni.
Tud bocsánatot kérni.
És tud megbocsátani is.
Egy példakép nem tökéletes – csak vállalja magát.
Egy példakép nem gondolja, hogy kész van – mindig tanul.
Nem mindenható – de mindig figyel.
Nem ítél elsőre – hanem megismer.
Nem ítél utoljára – hanem remél.
Nem zár ajtót – hanem kulcsokat keres.
Nem kritizál folyton – hanem meglátja a jót is.
Nem emlékeztet arra, mit nem tettél meg – hanem segít, hogy megtedd.
Nem mondja meg, ki legyél – segít, hogy magadra találj.
Nem lenyűgöz – hanem elgondolkodtat.
Egy példakép ott van a háttérben.
Nem színpadon – de a szívekben.
Nem harsány – hanem mély.
Nem csillog – hanem ragyog.
Egy példakép nem attól különleges, hogy más – hanem attól, hogy önazonos.
Nem beszél róla, hogy segített – csak teszi.
Nem vár hálát – de hálát ébreszt.
Nem kér elismerést – de emlékezetessé válik.
Nem akar „fontos” lenni – de az.
Nem akar nyomot hagyni – de nem lehet elfelejteni.
Egy példakép nem kívülről hat – hanem belülről.
Nem teóriát tanít – hanem életet.
Nem szabályokat sorol – hanem példát mutat.
Nem tömeget formál – hanem egyéneket.
Nem vezetőként, hanem emberként hat.
Nem lenyűgöz, hanem elindít benned valamit.
Egy gondolatot.
Egy érzést.
Egy vágyat, hogy jobb légy.
Nem ő akar nagy lenni – hanem téged lát nagynak.
Egy példakép nem irigyli a fejlődésedet.
Nem akar visszahúzni.
Nem fél, ha túlszárnyalod.
Sőt: ez öröm neki.
Mert tudja: az ő ereje abban van, amit elindít másokban.
Egy példakép nem attól nagy, hogy másokat kicsivé tesz.
Hanem attól, hogy másokat is naggyá tesz.
Egy példakép a mindennapokban mutatkozik meg.
A buszon átadott helyben.
A kimondott „köszönöm”-ben.
A meghallgatott történetben.
A csöndben, amit ajándékozunk.
A türelemben, amit megtartunk.
A döntésben, amit másért hozunk.
A hátul maradásban, amikor előre engedünk.
Egy példakép soha nem hivalkodik.
És soha nem kérdi: „Nem látjátok, mennyire jó vagyok?”
Csak teszi, amit kell.
És ez elég.
Mert egy példakép lényege nem a láthatóság – hanem a hatás.
Egy példakép után másként gondolkodsz.
Másként figyelsz.
Másként mersz érezni.
A jelenléte után több leszel.
A hatása nem harsány – hanem mély.
Egy példakép belőled hozza ki a jobbat.
Nem rád akar hasonlítani – hanem azt akarja, hogy te legyél önmagad.
Egy példakép csendes.
Mint a hajnal, ami nem kér figyelmet – de megérinti a világot.
Mint az első hó – ami nesztelenül fed be mindent.
Mint egy tekintet, amit nem felejtesz el.
Mint egy mondat, amit évek múlva is idézel.
Mint egy érintés, ami biztonságot ad.
Mint egy ember, aki megmarad benned.
Egy példakép nem pozíció – hanem állapot.
Nem cím – hanem út.
Nem kiváltság – hanem következmény.
Nem cél – hanem ajándék.
Nem önmagáért létezik – hanem másokért.
Egy példaképben nem az a különleges, amit mond – hanem az, amit érezni lehet mellette.
Az ő jelenlétében önmagad szeretnél lenni – de jobb verzióban.
A példaképek nem „tökéletesek” – hanem valódiak.
És ettől érint meg, amit képvisel.
Nem leigáz – hanem felemel.
Nem utat mutat – hanem gyertyát gyújt.
Nem vezet – hanem kísér.
Nem tanít – hanem példát ad.
Nem hangoskodik – hanem nyugalmat áraszt.
Nem nyer – hanem ad.
Egy példakép a lelkek kertésze.
Segít növekedni.
Támogat a viharban.
Nem véd meg mindentől – de megtanít küzdeni.
Nem siettet – de melletted halad.
Egy példakép nem elől megy – hanem ott, ahol kell.
Néha mögötted, néha melletted, néha előtted.
De mindig a szíveddel halad.
Egy példakép nem hagy nyomot – hanem utat.
Nem birtokol követőket – hanem elindít utazókat.
És ha egyszer elmegy… a hatása akkor is veled marad.
