Az élet néha jobb poénokat ír, mint egy stand-upos, főleg amikor az emberek valamilyen félreértés miatt keverednek bele egészen abszurd szituációkba. Elég egy apró félrehallás, egy félreérthető mondat vagy egy túl magabiztos feltételezés, és máris kész a helyzetkomikum. Egy biztos: a félreértések nemcsak kellemetlenek lehetnek, ugyanis gyakran sírva röhögünk rajtuk. Persze, jobbára inkább csak utólag.
9. Az újdonsült apuka mellreszívta a megjegyzést, aztán pedig miután tisztázódott a helyzet, megpróbálta menteni a menthetetlent.
8. Elmentünk kempingezni a kisfiammal, és horgászás közben egyszer csak felkiáltott:
– Apuuu, apuuu, kaksiznom kell!
– Kisfiam, itt vagyunk a természet lágy ölén, ott végzed a dolgod, ahol csak szeretnéd.
Erre rögvest elszaladt, és úgy 10 perc múlva került elő újra. Megkérdeztem tőle:
– Na, sikerült?
– Igen.
– És hol?
– A sátorban.
7. Szándékosan hintába ültette a férjét, aki valószínűleg bele is szédült egy pillanatra.
6. A nagyfőnök kiment az építkezésre, hogy körülnézzen, és észrevette, hogy az egyik fickó az árnyákban csak ácsorog, a telefonját nyomkodja, miközben a többiek dolgoznak. Feldühödve odalépett hozzá:
– Maga mennyit keres havonta?
– Úgy nagyjából 400 ezret – válaszolta a férfi.
– Akkor tessék, itt van 200 ezer, a félhavi bére! De többet meg ne lássam itt!
A pasas szó nélkül zsebre vágta a pénzt, és gyorsan elhúzott. Pár perc múlva odasétál az egyik melós a főnökhöz, és így szól:
– Főnök, nem látta véletlenül a kajafutárt? Azt mondta, megvár itt, míg visszahozom neki a rendelés árát…
5. A lányunk négy sikertelen forgalmi vizsga után végre megszerezte a jogosítványát. Másnap izgatottan felajánlotta nekem és az apjának, hogy elvisz minket a munkahelyünkre. A férjem kissé kelletlenül, de végül belement. Amikor megérkeztünk az ő munkahelyéhez, remegő térdekkel szállt ki az autóból, és egy hatalmas sóhaj kíséretében csak ennyit mondott:
– Köszönöm szépen!
– Szívesen, bármikor szívesen viszlek! – felelte lelkesen a lányunk.
Mire az apja:
– Nem neked mondtam… hanem a magasságos Istennek!
4. Épp a barátom kutyájával játszottam, amikor egyszer csak azt mondta:
– Annyira örülök, hogy kedveled őt!
Erre én:
– Még szép, hiszen annyira édes!
Mire a pasim:
– Ööö… ezt Fülinek mondtam, ugyanis mindenben adok a véleményére.
3. Nem hazudott a lány, csak éppen egészen „véletlenül” félreérthetően fogalmazott.
2. Nem azt kapta, mint amire számított.
1. A kisfiam tátott szájjal bámult a strandon két fiatal nőt, aki napoztak egymás mellett. Néha oldalról rám sandított, mintha valami kérdés motoszkálna a fejében. Aztán a lányok egyszer csak felálltak, összepakoltak, és elmentek. A fiam ekkor csillogó szemekkel rám nézett, én pedig már készültem lelkiekben egy kényes kérdésre. Erre ő így szólt:
– Apu, megehetem azt a csomag gumicukrot, amit ott hagytak?