A színházi világot mély gyász borította el, amikor a Madách Színház közzétette a szomorú hírt: egy igazi ikon távozott közülünk. Az ország minden szegletéből érkező részvétnyilvánítások és emlékek özöne mutatja, hogy az elhunyt milyen mély nyomot hagyott maga után. Az ő neve és munkássága generációk számára vált példaképpé, bejárva a világ színpadait és szívét.
A hazai kulturális élet egy különleges és megismételhetetlen személyiséget vesztett el, aki nemcsak művészként, de emberként is kiemelkedett. Életével és munkásságával inspirált, tanított és gyógyított, miközben a táncművészet határait feszegette és új utakat nyitott azok előtt, akik követték.
A közösség, amely úgy szerette, most gyászol és emlékezik. A Magyar Táncművészeti Egyetem, ahol hosszú éveken át oktatott és rektorként is dolgozott, saját halottjaként tiszteli meg emlékét. Ezen az intézményen keresztül hagyta hátra talán legmaradandóbb örökségét, ahol szívós munkával és elhivatottsággal formálta a jövő táncművészeit.
Szakály György, a Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas balettművész, 1955-ben született Nyíregyházán. Már gyermekként felfedezhető volt benne az a rendkívüli adottság, amely később a világ színpadainak meghódításához vezetett. Az Állami Balett Intézet után a neves Vaganova Balettakadémián folytatta tanulmányait, ahol minden lépésével a balett művészetének mélyebb megértésére és kifejezésére törekedett.
Visszatérve Magyarországra, a Magyar Állami Operaház színpadán kezdte karrierjét. Kartáncosként indult, de rövid időn belül a legnagyobb klasszikus főszerepekben tündökölt. Művészi karrierje során a Giselle, a Diótörő és a Hattyúk tava is a nevéhez fűződik. Nemcsak a klasszikus balett, de a modern koreográfiák terén is maradandót alkotott.
Szakály György nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi színpadokon is ismertté vált, fellépett Sydneytől Berlinig, New Yorktól Washingtonig. Bárhová is hívták, mindig a magyar balett hírnevét öregbítette, és minden fellépése egy újabb gyöngyszem volt a művészeti világ palettáján.
Oktatóként és vezetőként is jelentős nyomot hagyott maga után. Balettmesteri és koreográfusi diplomáit megszerezve, a Magyar Állami Operaház művészeti vezetőjeként és balettigazgatójaként is dolgozott. A Magyar Táncművészeti Egyetemen betöltött rektori pozíciójában az intézmény fejlődéséért fáradozott, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a táncművészképzés egyetemi szintre emelkedjen.
Pályafutása során számos elismerést kapott, amelyek csak megerősítik azt a hatalmas tiszteletet, amit személye és munkássága iránt éreztek:
- Kossuth-díj
- Liszt Ferenc-díj
- A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja
- Magyar Érdemrend középkeresztje
- Mesterművész cím
Einstein egyszer azt mondta: „A kreativitás az intelligencia szórakozása.” Szakály György élete és munkássága ennek az idézetnek tökéletes megtestesítője volt.
Az ő öröksége éppen abban rejlik, hogy hidat épített a klasszikus és a modern tánc közé, megmutatva, hogy a múlt és a jövő kéz a kézben járhat.
Bár a színpad fényei végleg kialudtak számára, a táncművészet iránti szenvedélye és az általa közvetített értékek örökké élni fognak. Az ő példamutatása és elkötelezettsége tanulságként szolgál mindannyiunk számára: az élet legnagyobb művészete, hogy mindennek ellenére is tovább táncoljunk.
