Mariann vagyok, 53 éves. Egész életemben tanárként dolgoztam egy általános iskolában. Szerettem a munkámat, szerettem a gyerekeket, és úgy gondoltam, a házasságom is rendben van. A férjem, Zoltán, nálam öt évvel idősebb, közgazdászként dolgozott, később saját céget alapított. Nem volt egy szenvedélyes férj, de sosem bántott meg, mindig gondoskodott rólam és a gyerekeinkről. Két fiunk

A vőlegényem tudta, hogy a szüleim nagyon gazdagok. Ezért úgy döntöttem, próbára teszem: azt mondtam neki, hogy tönkrementek. — El sem tudod képzelni, mi történt… — szorítottam a telefonomat, próbáltam nyugodtan beszélni. — Apa most hívott… Mindenük odalett. Teljes csőd. A vonal túlsó végén csend. Legalább fél percig. — Hogy érted, hogy „csőd”? — Zoltán

Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint meghallotta, hogyan szólítják őt, az arca fokozatosan elfehéredett… – Jó estét kívánok, igazgató asszony. Az asztala készen áll – szólította meg egy udvarias meghajlással a főpincér a belépő nőt. – Kovács úr, a Gazdasági Minisztériumból,

A gyerekek hagyták, hogy az idős anya elenyésszen egy elhagyatott faluban, de amikor visszatértek a hagyatékért… Odabent csend volt. Nem az a megszokott, poros csend, amit egy elhagyatott ház rejteget, hanem sűrű, tapintható, már-már élő csend. Az a fajta, amelytől az ember mellkasa összeszorul, már akkor, amikor még csak az ajtóhoz ér. – Itt… valami

Egy 41 éves korában Alzheimer-kórral diagnosztizált férfi elmondta, hogy rendszeresen előfordul, hogy “az agya nagyon kifárad a nap végére”. Ez volt az egyik legfontosabb tünet, amit saját elmondása szerint nem szabadott volna figyelmen kívül hagyna! A 41 éves apa elárulta, hogy harmincas évei végén kezdte tapasztalni az agyi rendellenesség finom tüneteit. Fraser, az ausztrál tanár

Mi és a feleségem örökbe fogadtunk egy újszülött kislányt. Aztán, amikor a lány hétéves lett, a feleségem teherbe esett. LEBÉNULTAM, amikor meghallottam, mit mondott nekem a feleségem, miután kijött a kórházból… Amikor egy hónap kórházi tartózkodás után Kriszta végre hazatérhetett a kisfiukkal, Márkkal, Gábor teljesen el volt ragadtatva. Gyengéden segítette feleségét beszállni az autóba, óvatosan

– Amíg nem voltál itthon, apu, anyához bácsik jöttek látogatóba – mondta a kislány, amint meglátta az apját. – Anyával mindig bementek a szobába. – Aztán az egyik elment, és felhívta őt Vili bácsi. Anya sokáig csetelt vele. Utána kicsinosította magát, és elment otthonról. – Elment? És téged egyedül hagyott? Kovácsné Krisztina látta, hogyan duzzadnak

Mariann az ágyban feküdt, próbált kényelmes pozíciót találni, de úgy tűnt, mintha a saját teste is lázadna ellene. Hol a dereka hasított bele fájdalomba, hol az alhasa. A légzés is nehezére esett, a gyomra gyakran kavargott, a lábai pedig úgy dagadtak, mintha vízzel lettek volna töltve. – Miért nem tudnak ezek a gyerekek csak kicsit…

2021 nyarán, a Balaton-felvidék egy csendes kisvárosában, ahol a levendula illata és a madarak csicsergése versengett egymással a reggeli napsütésben, egy különös történet bontakozott ki. Egy történet, amely kapzsiságról, elfeledett emlékekről és megváltásról szólt. A főszereplője nem más volt, mint Márton Gábor, egy országosan ismert ingatlanmágnás, akit semmi más nem hajtott, mint az újabb beruházások

Menyasszonyi ruhába öltöztették a szerény lányt az utolsó útjára – amit a búcsúztatón történt, attól elnémult az egész falu   Esküvői ruhában a koporsóban: amit Rozsdás tett, attól a falu lélegzete is elakadt Márta mindig is csendes, szerény lány volt. Nem tűnt ki sem az iskolában, sem a játszótéren – nem volt hangos, nem volt