Úgy döntöttem, gondoskodom a beteg édesanyámról, a férjem pedig eladta az autómat, „csak hogy ne tudjak elszökni vidékre”.
42 éves vagyok, Krisztinának hívnak. Még csak egy hónapja, hogy hátat fordítottam a bukaresti életemnek: pszichológusként dolgoztam, volt egy lakásom a belvárosban, és egy férjem, akivel tizenöt éve voltunk házasok. Most a szülőfalumban, Vargán élek, és minden reggel teát viszek az édesanyámnak. A konyha ablakából nézem, ahogy az áprilisi reggel napsugarai megsimogatják az orgonabokrot a