Ahogy az élet szüntelen folyama tovább sodor minket, időnként megállunk, hogy emlékezzünk azokra, akik maradandó nyomot hagytak maguk után. Ilyen személy volt Garami József is, aki bár eltávozott közülünk, de öröksége tovább él a magyar labdarúgás történetében. Az egykori válogatott edző, akit 2008-ban az év legjobb trénerének választottak, 86 évesen hunyt el, és most egy

Mariann vagyok, 53 éves. Egész életemben tanárként dolgoztam egy általános iskolában. Szerettem a munkámat, szerettem a gyerekeket, és úgy gondoltam, a házasságom is rendben van. A férjem, Zoltán, nálam öt évvel idősebb, közgazdászként dolgozott, később saját céget alapított. Nem volt egy szenvedélyes férj, de sosem bántott meg, mindig gondoskodott rólam és a gyerekeinkről. Két fiunk

A vőlegényem tudta, hogy a szüleim nagyon gazdagok. Ezért úgy döntöttem, próbára teszem: azt mondtam neki, hogy tönkrementek. — El sem tudod képzelni, mi történt… — szorítottam a telefonomat, próbáltam nyugodtan beszélni. — Apa most hívott… Mindenük odalett. Teljes csőd. A vonal túlsó végén csend. Legalább fél percig. — Hogy érted, hogy „csőd”? — Zoltán

Mi van ?! Te tényleg mosogatóként dolgozol itt?!” – Viktor be akarta égetni volt feleségét a szeretője előtt. De amint meghallotta, hogyan szólítják őt, az arca fokozatosan elfehéredett… – Jó estét kívánok, igazgató asszony. Az asztala készen áll – szólította meg egy udvarias meghajlással a főpincér a belépő nőt. – Kovács úr, a Gazdasági Minisztériumból,

A gyerekek hagyták, hogy az idős anya elenyésszen egy elhagyatott faluban, de amikor visszatértek a hagyatékért… Odabent csend volt. Nem az a megszokott, poros csend, amit egy elhagyatott ház rejteget, hanem sűrű, tapintható, már-már élő csend. Az a fajta, amelytől az ember mellkasa összeszorul, már akkor, amikor még csak az ajtóhoz ér. – Itt… valami

Egy 41 éves korában Alzheimer-kórral diagnosztizált férfi elmondta, hogy rendszeresen előfordul, hogy “az agya nagyon kifárad a nap végére”. Ez volt az egyik legfontosabb tünet, amit saját elmondása szerint nem szabadott volna figyelmen kívül hagyna! A 41 éves apa elárulta, hogy harmincas évei végén kezdte tapasztalni az agyi rendellenesség finom tüneteit. Fraser, az ausztrál tanár

Mi és a feleségem örökbe fogadtunk egy újszülött kislányt. Aztán, amikor a lány hétéves lett, a feleségem teherbe esett. LEBÉNULTAM, amikor meghallottam, mit mondott nekem a feleségem, miután kijött a kórházból… Amikor egy hónap kórházi tartózkodás után Kriszta végre hazatérhetett a kisfiukkal, Márkkal, Gábor teljesen el volt ragadtatva. Gyengéden segítette feleségét beszállni az autóba, óvatosan

– Amíg nem voltál itthon, apu, anyához bácsik jöttek látogatóba – mondta a kislány, amint meglátta az apját. – Anyával mindig bementek a szobába. – Aztán az egyik elment, és felhívta őt Vili bácsi. Anya sokáig csetelt vele. Utána kicsinosította magát, és elment otthonról. – Elment? És téged egyedül hagyott? Kovácsné Krisztina látta, hogyan duzzadnak

Mariann az ágyban feküdt, próbált kényelmes pozíciót találni, de úgy tűnt, mintha a saját teste is lázadna ellene. Hol a dereka hasított bele fájdalomba, hol az alhasa. A légzés is nehezére esett, a gyomra gyakran kavargott, a lábai pedig úgy dagadtak, mintha vízzel lettek volna töltve. – Miért nem tudnak ezek a gyerekek csak kicsit…

2021 nyarán, a Balaton-felvidék egy csendes kisvárosában, ahol a levendula illata és a madarak csicsergése versengett egymással a reggeli napsütésben, egy különös történet bontakozott ki. Egy történet, amely kapzsiságról, elfeledett emlékekről és megváltásról szólt. A főszereplője nem más volt, mint Márton Gábor, egy országosan ismert ingatlanmágnás, akit semmi más nem hajtott, mint az újabb beruházások