Jennifer Aniston ma már világhírű színésznő, ikonikus szépség, és a nevét az egész világ ismeri. De a ragyogó mosoly mögött fájdalmas gyerekkor rejlik, amit édesanyja folyamatos kritikái tettek még nehezebbé.
Édesanyja, Nancy Dow maga is színésznő volt, és magas elvárásokat támasztott a lányával szemben. Bár jó szándék vezérelte, Jennifer szerint anyja sosem tudta, hogyan kell egy kislánnyal bánni. Helyette gyakran bántó megjegyzéseket tett a külsejére és viselkedésére.
A szülők házassága hamar megromlott, végül el is váltak, és Jennifer az anyjánál maradt. Nancy Dow kritikái egyre gyakoribbá váltak: a lánya „távol ülő szemeit”, „nagy orrát” és kamaszkori súlyingadozásait sem hagyta szó nélkül. Ez mélyen megtépázta Jennifer önbizalmát.
Az iskolában sem mentek jól a dolgai. Olvasási nehézségekkel küzdött, és nem értette, miért marad le a többiektől. Csak később derült ki, hogy diszlexiája van – egy olvasási zavar, amely megnehezítette számára az írott szövegek feldolgozását. Ez a felismerés óriási megkönnyebbülést hozott számára, mert rádöbbent: nem buta, ahogy addig hitte.
Ahogy felnőtt, Jennifer elkezdte megkérdőjelezni anyja kritikáit, és lassan újraépítette az önbecsülését. Az első szerepei Hollywoodban egyre nagyobb önbizalmat adtak neki, és az orrplasztika is hozzájárult ahhoz, hogy jobban érezze magát a bőrében.
A „Jóbarátok” sorozatban Rachel szerepe világhírt hozott számára, és Jennifer Aniston a 2000-es évek egyik legnépszerűbb színésznőjévé vált. A sikerei mögött azonban ott voltak a gyerekkor sebei, amelyekről ő maga is őszintén beszélt az évek során.
„Az édesanyám azért beszélt így velem, mert szeretett, és jót akart nekem. Nem akarattal volt rossz hozzám, nem értette meg, hogy olyan traumákat okoz, amelyeket csak több évnyi terápiával tudtam feldolgozni. Azért viselkedett így, mert őt is így nevelték” – nyilatkozta Jennifer Aniston.
Felnőttként Jennifer már másként tekint az anyjával való kapcsolatára. A múlt sérüléseit nem lehet teljesen eltörölni, de sokat dolgozott azon, hogy megbocsásson és feldolgozza a történteket. A megbékélés folyamata fontos része volt az önmaga felé vezető útnak.
Ma Jennifer Anistont nemcsak színésznőként, hanem emberként is tisztelik. Története sokak számára inspiráció: megmutatja, hogy a legnehezebb gyerekkorból is ki lehet törni – bátorsággal, önismerettel és kitartással.
.
.
.
.
.
