Ne ülj oda, Eszter — ott már a férjem várandós szeretője ült
“Eszter, ne oda ülj. Nórának már nehéz felállnia.” Az anyósom olyan nyugodtan mondta ezt, mintha csak rossz széket húztam volna ki a vasárnapi ebédnél. Ott álltam a saját lakásom előszobájában, a kabátom ujjáról még csöpögött az esővíz, a kulcs a tenyerembe vágott. A nappalimban egy terhes nő ült. Az én helyemen. Az én bögrémből ivott