Nyolc éven át takarítottam az irodáját, ő pedig sosem tudta, hogy én vagyok annak a fiúnak az anyja, akit gimnazistaként magára hagyott.
Néha azt a port nyeled le, amit másnak letörölsz az asztaláról, csak hogy életben maradj. A csönd pedig az egyetlen örökség, amit egy láthatatlan gyerekre hagysz.” A nevem Lucia. Most elmesélem, hogyan söpörtem nap mint nap annak a férfinak az irodáját, aki sosem tudta, hogy a legnagyobb hibája nevet, arcot és sírhelyet kapott. Tizenhét éves