A szobádat érintetlenül hagytam. Hátha egyszer hazajössz.
– Anyu, csak egy év – nevetett a fiú. – Kimegyek, dolgozom egy kicsit Londonban, félreteszek, aztán visszajövök. Talán nyitunk egy kis éttermet, tudod, amiről álmodtam. Az anya igyekezett mosolyogni. Még akkor is, mikor a taxiba pakolták a bőröndöt. – Jó. Csak írj. És hívj. És… – Tudom. Vigyázz magadra. Én is szeretlek. És… ne