Egy katona hároméves külföldi kiküldetés után végre hazatér. Ahogy belép a házba, a felesége boldogan fogadja… a karjában pedig egy néhány hónapos kisbaba alszik. A férj elképedve nézi őket. – Ez meg kicsoda? – A kisfiunk. A férfi teljesen elsápad. – És mégis ki az apja? Csak nem a Tamás? – Nem. – Akkor biztos
Klára néni negyven éve volt a pedagóguspályán. Ez idő alatt látott már mindent, amit egy magyar általános iskolában látni lehet. Túlélte a kilencvenes évek tamagotchi-őrületét, a kétezres évek Pokémon-kártya feketepiacát, és rezzenéstelen arccal kobozta el a pörgettyűket meg az energiaitalokat is. Azt hitte, őt már semmivel sem lehet meglepni. Aztán megkapta az osztályába Zsombort. Zsombor
Három jó barát sörözés közben arról vitatkozik, melyikük anyósa a legbeszédesebb. Az első büszkén kezdi: – Az enyém megállás nélkül beszél. Olyannyira, hogy tévét sem vettünk. Teljesen felesleges lenne, úgysem hallanánk tőle. A második legyint. – Az semmi! Az én anyósom olyan sokat jártatja a száját, hogy a múltkor az orvos azt mondta, pihentessem a
A rendőr megállítja az autóst, kezében a szonda, és mondja neki: – Fújjon bele a szondába! – Eszemben sincs. – Azonnal fújjon bele! – Nem! A rendőr elveszíti türelmét. – Nem mondom még egyszer, fújjon, mert ha én fújok bele, magának egy életre ugrik a jogosítványa!
Két hajléktalan ül egy-egy táblával a Katolikus templom előtti lépcsőn. A lentebb lévő ember kezében a táblán ez áll: „Zsidó hajléktalan vagyok, éhezek, szánjanak meg egy kis alamizsnával!” A fölötte ülőén pedig: „Katolikus hajléktalan vagyok, éhezek, szánjanak meg egy kis alamizsnával!” Jönnek mennek az emberek be-ki, egytől egyig ad pénzt a katolikusnak és a zsidóra
Attól, hogy egy házaspár képes nevetni saját magán, és a legkínosabb hétköznapi helyzetekből is viccet csinál, még nem rossz a kapcsolatuk – inkább az ellenkezője. Az őszinte ugratások, a közös poénok és a tabuk nélküli kommunikáció sokszor éppen azt mutatják, hogy biztonságban érzik magukat egymás mellett. Egyetlen dologra figyelnek: mindig tudják, meddig vicc… és onnantól
A férj hazaér délután, fáradtan tolja be az ajtót, mire a szőke felesége bűntudatosan lép elé, fejét lehajtva, kezében egy ronggyal. – Ne haragudj, drágám… – kezdi habozva. – Ki akartam vasalni a nadrágodat… De véletlenül rajta felejtettem a vasalót és… – elhallgat, és a gondosan összegyűrt rongyot felmutatja, amin szenes, fekete folt látszik. –
Egy szőke nő és egy pasi ülnek az autóban, a motor jár, a rádió halkan szól. A hangulat kicsit feszengős. A pasi végül rászánja magát: – Mondd… miért nem akarsz velem összejönni? A lány határozottan válaszol: – Mert én csak akkor akarom elveszíteni a szüzességemet, ha férjhez megyek. A pasi meglepődik: – Tényleg? Ez manapság
A fürdőruha kérdés nálam minden nyáron felér egy kisebb egzisztenciális krízissel. Nem vagyok az a nádszálvékony típus – a genetikám és a jóízű családi vacsorák valahogy máshogy rendezték a dolgokat –, és bár a hétköznapokban nagyjából megkötöttem a békét a tükörrel, a strandon egészen más a helyzet. Ott, a tűző napon, ahol a lángosillat keveredik
Valószínűleg mindenkinek van egy olyan barátnője, akinek a diszkrécióról kábé annyi fogalma van, mint nekem a spórolásról. Vagyis semmi. Az én esetemben ezt a barátnőt Reninek hívják, az én „spórolási” technikám pedig nagyjából kimerül abban, hogy a drágábbik cipőt veszem meg, mert azon nagyobb az árengedmény, tehát tulajdonképpen pénzt keresek vele. Szóval, egy borongós kedd